Sziasztok!
Ezt a kér verset éreztem helyénvalónak, tökéletesen kifejezik érzéseimet.
Ady Endre: A perc-emberkék után
Otthon* bolondját járja a világ, Majmos, zavaros, perces, hittelen, Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn, Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák.
Magyar* Bábelnek ostoba kora, Ments Atyaisten, hogy benne legyek - Engemet kötnek égbeli jegyek S el kell hogy jöjjön nászaink sora.
Most perc-emberkék dáridója tart, De építésre készen a kövünk, Nagyot végezni mégis mi jövünk. Nagyot és szépet, emberit s magyart.
Robogok honról rejtett vonaton, Ebek hazája ma, nem az enyém - S ha marad csak egy hivőm, szent legény, Még a holttestem is ellopatom.
Ez a ricsaj majd dallá simul át, Addig halottan avagy éberen, Pihenjen a szent láz s az értelem, Míg eltűnnek a mai figurák.
Magyar* leszek majd hogyha akarom, Ha nem sutáké lesz itt a világ, S fölcsap minden szent és igazi láng Rejtekből avagy ravatalon.
* cégnévvel behelyettesíthető
Vörösmarty Mihály
Gondolatok a könyvtárban /részlet/
Mi dolgunk a világon? küzdeni, És tápot adni lelki vágyainknak. Ember vagyunk, a föld s az ég fia. Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen, S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé, Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt Posvány iszapját szopva éldegéljünk? Mi dolgunk a világon? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért. Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből S a szellemharcok tiszta sugaránál Olyan magasra tettük, mint lehet, Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük élet! áldomásidat, Ez jó mulatság, férfi munka volt!
Üdvözlettel, /
