Ellentmondásos év volt. Felemelő és lesújtó. Legyen jobb évetek! Barátsággal, szerelemmel, gyerekekkel, maradó szülőkkel, nagyszülőkkel. Egy könnyebben élhető és szerethető hazával. Európában. 
Nincs holnaptól új időszámítás. Élet van. Amolyan nyavalyás. Talán ezért ragaszkodunk hozzá.

Áldott, békés Karácsonyt mindenkinek!

Mindig mosd meg a hátsód !

Vers
Százszor fogalmaztam át e lapot,
Százszor gondoltam át mit írjak Neked,
Számítok rá, hogy választ nem kapok,
Száz év múlva sem érem el a kezed.

Beszélni nehéz, ezért csak írok,
Remélem, olvasod e levelet,
Torkomban gombóc, szólni nem bírok,
Kérlek, ne felejtsd el a nevemet!

Prológus
Erősnek mutatom magam, de amikor nem lát senki, könnyezek,
A szobám mélyén éjnek éjén a sötétségben ő vezet,
Vagy Te, ha véletlenül hallgatod ezt a számot,
Most írok egy levelet, amelyet Neked szánok.
Az egész életem csődbe ment, lehúzhatom a klotyón,
Indulásra készen állok, már nincs itt semmi motyóm,
De mielőtt kilépek, még visszanézek egyszer,
S a belőled fakadó űrnek adózok egyetlen néma perccel!

1. Versszak:
Elbúcsúzni jöttem csupán és bocsánatot kérni,
Amiért nem tudtam a vágyaidhoz felérni.
Bocsánat azért, mert örökké megbecsültelek,
Bocsánat azért, ha úgy tűnt némán elküldtelek.
A mennyben voltam Veled és repültem ott fenn,
Most meg széthullik minden, újra itt vagyok, itt lenn.
Nézem a kezed, koszos, többé nem érhet már hozzám,
Nézd a szemem, könnyes, ezzel tisztára mosnám.
Nézem az ajkad, altat, egy ideje némán hallgat,
Nézd a szavakat a papíron, mind érted jajgat!
Nézem az arcod, ami száraz tényeket hidegen közölt,
Nézd a lelkem, itt soha nem látod meg a közönyt.
Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat,
Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat.
De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz,
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?

Refrén:
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Csak ez a levél marad utánam, de ez őszinte és igaz.
Mikor ezt olvasod azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm,
Pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm!
Egy szomorú dallamot játszik a hallban a zongora,
Ez a lágy mézédes pillanat emlékeztet csókodra,
De most nincs más, csak egy törött üveg, ezzel felvágom az eremet
És vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet!

2. Versszak:
Vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet,
Lassan csorog rá a papírra, az életem gyors lepereg,
Fájdalmas óráknak élem meg a tovatűnő perceket.
A toll kicsúszik a kezemből, többé már nem serceg.
Minden emlékemmel két kezem között vérbe fagyva heverek,
De már megérte, ha csak egyszer is szíven talán pár sorom,
Talán megérted, hogy a bitófát csak önmagamnak ácsolom,
Te meg csak kirúgod a széket amin, lábujjhegyen ácsorgom.
Csak szerettem volna visszahozni újra a szép képeket,
Látni akartam ismét szemedben a fényeket,
De Te csak alázz, gyalázz, taposs el, mint egy undorító férget!
De én még az utolsó szavaimmal kiadom ezt a mérget!
Szeretlek, megőrülök, de nem fogod fel soha már,
Nélküled kínok száza, álmatlan éjszakák sora vár,
Most úgy megyek el, hogy az életemben nem maradt több vigasz,
Mert tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?

Refrén:
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Csak ez a levél marad utánam, de ez őszinte és igaz.
Mikor ezt olvasod azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm,
Pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm!
Egy szomorú dallamot játszik a hallban a zongora,
Ez a lágy mézédes pillanat emlékeztet csókodra,
De most nincs más, csak egy törött üveg, ezzel felvágom az eremet
És vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet!

3. Versszak:
Most már sírok a képeken, amiken eddig Veled nevettem,
Most már a polcomról levettem minden emléket, amit szerettem.
Most írom, amíg bírom a szánalmas utolsó levelem,
De őszintén! Ez Neked csak egy szó csupán, akárcsak a szerelem.
Pedig érted meghalnék mindig, ha tudnám, hogy volna mért,
Tegnap sírtam, ma sírok és sírni fogok a holnapért.
Mindig is a kacérság volt a szemedben, de nem vettem komolyan,
A kedved ide-oda csapongó volt, hol ilyen, hol olyan,
Olyan felelőtlenül dobtál el egyik napról a másikra,
Akár egy hamvadó cigarettát a zöldellő pázsitra.
De Téged nem érdekel, amit érzek, mert az önzőséged elvakít,
Minden köteléket elvágtál, ami tőlem elszakít.
Eltaszítanám az életem, ha ehhez elég bátor lennék,
De csak a gondolattal játszom, hogy a tollal olyat tennék,
Hogy mielőtt befejezem ezt a levelet előtte átszúrnám a gigám,
És így megszűnnének az érzéseim és vele minden hibám!
De nem! Továbblépve megőrzöm örökké a nevedet,
És talán Te is rájössz ki vagyok, ha olvasod ezt a levelet.

forrás: zeneszöveg.hu

Gyerekkorom óta szívügyem a budapesti közlekedés. Tizenévesen a forgalomirányítók mellett töltve a szabadidőm, majd civilként küzdve a fásult es fejlődésképtelen rendszer javításáért - sosem akartam más lenni, mint aki szerethető és modern közlekedést építhet Budapesten. Óriási megtiszteltetés és felejthetetlen élmény, hogy ez az álmom az elmúlt négy évben teljesülhetett.

Köszönöm, hogy elmúlt négy évben és egy hónapban Budapest szolgálatában állhattam. 1498 nap alatt a BKK-s kollégáimmal megéltünk komoly viharokat és számos sikert, hosszú hétköznapokat és sok közös gondolkodást arról, miként lehet jobbá tenni a budapesti közlekedést egy teljesen új szemléletben. Úgy, hogy ne a régi, megszokott megoldások mentén haladjunk és ne csak megpróbáljuk kicsit jobban csinálni, hanem tényleg létrehozzunk valami újat. Ez persze az első naptól kezdve rengeteg érdeket sértett – nem véletlen, hogy az elmúlt két évben jelentős ellenszélben kellett előrehaladnia a legfontosabb projekteknek és a legjobb szakembereknek is.

Szeretném ezúton is megköszönni a kollegáimnak azt a sok kemény munkát és áldozatot, amivel mindannyian hozzájárultak a BKK sikereihez: az eredményeink annak a lendületnek, újítani vágyásnak köszönhetőek, ami a csapat lelkesedéséből eredt. Ebből született sok modern megoldás, gondoljunk akár a füves villamospályára, akár a mobilapplikációkra, akár az egyre több közlekedési ágazatban megjelenő XXI. századi arculatra és szolgáltatásokra.

Az elmúlt négy év bizonyosan Budapest közlekedéstörténetének egyik legmeghatározóbb négy éve volt, amire a BKK minden dolgozója büszke lehet:
- 20 százalékkal nőttek a jegyárbevételek, miközben olcsóbbak lettek a bérletek,
- elindult és működik a MOL Bubi, a FUTÁR,
- több mint 250 új jegy- és bérletautomatát helyeztünk üzembe,
- több mint ötszáz alacsonypadlós busz állt forgalomba, amelyből 330 vadonatúj,
- elkészült az 1-es és a 3-as villamosok felújítása, két hónap múlva az 1-es villamos végre átér Újbudára,
- újjászerveztük a tömegközlekedési hálózatot,
- megnyitottunk 9 új, modern és utasbarát ügyfélközpontot,
- besárgítottuk a taxikat, és előkészítettük, majd bevezettük a számos újítást tartalmazó taxirendeletet,
- modernizáltuk a teherforgalmi behajtási rendszert,
- teljesen új, komplex szemléletet honosítottunk meg a közútkezelésben és az útfelújításokban,
- a munkánk hatása a következő évben is érződik majd: jövőre érkezik 24 új troli, 47 új villamos, és több mint 250 új busz, megújul a Széll Kálmán tér, megépül a Budai Fonódó villamoshálózat,
- megalapoztuk a következő évek projektjeit, alapos és részletes tervek készültek,
- és megvalósul 2015-től az elektronikus jegyrendszer is.

Nagyon szerencsés vagyok, hogy lehetőségem volt az elmúlt években a BKK-t vezetni és Budapestért dolgozni. Büszke vagyok a kollegáimra, a közösen elért eredményekre.

Köszönöm mindenkinek, aki támogatta a BKK-t és támogatta az elvégzett munkát.

Budapestnek, a BKK-nak és a kollegáimnak további sok sikert kívánok!

Forrás: Facebook